Válogatott halálaim
Íróként
harminchárom éve foglalkoztat a halál. Leginkább a sajátom. Alighanem
költővé is akkor avatódtam, amikor két korai versemben először néztem
szembe a megszemélyesített Halállal, aki az első versben
kaszáját barátságosan meglóbálva köszön rám – és én ismerősként
üdvözlöm. Az Életnek viszont be kell mutatkoznia, őt nem ismerem, s fel
is üvöltök, amikor galambjait vállamra ülteti. A második vízió: »tovább