PR-cikk elhelyezés. Kérj árajánlatot: » KAPCSOLAT « Szolgáltatás Budapest. Életmód - Télikert - Laptop. Honlap SEO

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jegyzet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jegyzet. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. 08. 05.

Pillangószív-rekonstrukció - Kreatív honlap-optimalizálás


Mint tudható, ez a blog 2006-tól létezik, és mint arra domainja is emlékeztet, a pillangószív keresőszóra  az év őszén indított SEO-verseny miatt hoztam létre. Az akkor írt, mára érdektelen posztokat már rég töröltem (ezek leginkább arról szóltak, melyik oldalam hol helyezjedik el a Google-listán), de egy másik pillangószív-webegységem sajnálatos elvesztése miatt máig keseregtem.

Akkor egy jó kis családi domaint regisztráltunk Kolossal, ez alatt építettem a pillangószív-kampány oldalait, s ha a versenyben nem is ez lett a befutó, az innen küldött linkek nyilván közreműködtek abban, hogy favoritoldalam az 5. helyen végezhetett. Később a domain szükségtelennek látszott, megszüntettük, az oldalak elérhetetlenné váltak. Hét év távlatából, most, hogy újra intenzíven benne vagyok a keresőoptimalizálásban, nosztalgiai ébredt bennem a régi oldalaim iránt. Kikerestem a fájlokat az akkor gondosan CD-re mentett archívumból, és több napi munkával egy új helyen rekonstruáltam az érdekesebbnek tűnő szövegeit. Tettem ezt többek között azért, mert most döbbentem rá, hogy én az akkori verseny során találtam fel azt, amiről most egy másik helyen posztot írtam: Kreatív honlapoptimalizálás - Pillangószív.

Az elavult linkektől megtisztított, az ungparty.net alatt rekonstruált rendszer oldalai (kronológia alulról felülre):

Pillangószív és lepkefing - CÍMOLDAL

A témát érintő jegyzetem 2006-ból:

Balla D. Károly

Pillangópolitika

Felteszem, az olvasók többsége ugyanúgy nem tudja, mi fán terem a keresőmarketing, mint ahogy három hónappal ezelőtt nekem sem volt fogalmam róla. A mélységes tudatlanság sötétjében tengettem volna hátralévő éveimet, ha nem kényszerít megvilágosodásra egy internetes verseny. A meghirdetés napján a Google keresőbe hiába gépelte be az ember a „pillangószív” szót, a program egyetlen ilyen kifejezést sem talált a világhálón. A versenyben indulók feladata éppen az volt, hogy év végére a saját honlapjuk ne csak felkerüljön erre a találati listára, hanem első is legyen rajta.
A magyar cybersztrádán száguldozó profi honlapkészítők és amatőr bloggerek szakmányban használni kezdték a kulcsszót, kitették weboldalukra, beleírták cikkeikbe, megpróbálták értelmezni, tartalmat tulajdonítani neki. Igen sokan külön oldalakat, portálokat indítottak ezen a címen. A keresőprogram sorra megtalálta mindet, most, október közepén a Google már két és fél millió (!) pillangószíves találatot regisztrál.
A verseny persze öncélú, ám a keresőmarketing komoly dolog. Ha ugyanis valamilyen szolgáltatás vagy termékféleség után kutatunk az interneten, akkor nagy eséllyel a legkönnyebben fellelhetőt választjuk, vagyis azt, amelyiket az élre sorolják a keresőprogramok. Ennek állítólag manapság, az online-kereskedelem elterjedésével, óriási az üzleti jelentősége. Így külön szakemberek foglalkoznak azzal, hogyan lehet egy bizonyos honlapot minél jobb helyezéshez juttatni, miként lehet úgy optimalizálni, hogy a keresőszoftverek „szeressék”.
Nos, ha valakinek pillangószívre szottyanna kedve, most nálam is találhat! Hogy milyen formában? Ehhez a képtelen szóhoz én bizony csak humoros tartalmakat tudtam rendelni weboldalaimon. Alkottam például „népi” bölcsességeket: „Pillangó szívének lárva a pitvara”, „Pillangószívnek nem kell pészméker”, „Gőzkalapáccsal nem lehet pillangószívet gyógyítani”. Utóbb internetes barátaimat is bevontam a játékba, most éppen Petőfi Sándor pillangószíves verseit írjuk…
Ennél is jobb mulatságnak bizonyult politikusok szájába adni a kifejezést. Kell-e mondanom, hogy a Fidesz „Jó reggelt, Pillangószív” címmel hirdetett mozgalmat és a nemzeti összefogást szorgalmazta: „Dobogjon pillangószív tizenötmillió magyar kebelben!”. Tehetett-e mást az SZDSZ, mint hogy tiltakozott a fogalom kisajátítása ellen, amely szerintük liberális értékeket hordoz? Be is jelentették a villamos pillangószívet, ennek persze a pillangószív-villamos, azaz a Pillangino lett a szimbóluma. Az MDF a normális pillangószívért szállt síkra. Mi maradt a szocialistáknak? Hát igen, csupán az elkúrt pillangószív…
Innen egyenes út vezetett az ukrán pillangószívhez. Mostanság minden hírben szerepel: „A Nasa Ukrajina párttömörülést egyetlen érv sem készteti arra, hogy folytassa a széles pillangószívről folyó tárgyalásokat”. Naponta kerül előtérbe hol a válságkezelő, hol a konstruktív pillangószív, a minap pedig Ukrajna cáfolta az Iránba irányuló titkos pillangószív-szállításokat.
De átreppenhetünk Pozsony fölé is: „Száz nap alatt többet dobbant a pillangószívünk, mint a két előző kabineté az elmúlt nyolc év során összesen” – dicsekszik Robert Fico. Bugár Béla pedig megkontrázza: „Száz nap – száz lepkefing!”


Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2006. okt. 14.

2012. 05. 15.

A csillaglány: Arabella

Büszkén mutatja hét esztendei munkájának bordó műbőrbe kötött eredményét. Újra és újra nekifutok a hosszú címnek, aztán inkább belelapozok… Van benne elég sok helyszíni fotó, jobb híján elidőzöm a hegyi kunyhóknál, fatemplomoknál. Hümmögök, mintha ismerném ezt a világot. Holott a külsőségeit sem eléggé. De mennyivel többet tudhat az, aki a legmélyére ásott.


Csak külseje alapján ítélhetek a vastag kötetről is. Szép nagy disszertáció. Ha nem is elnöki. És ha azzal szemben ennek az eredetiségéhez nem is férhet kétség. Egyetlen baja van, az viszont súlyos: nem tudom elolvasni. A szlovák-ruszin apa-anyanyelvű szerző ugyanis angolul írta. Még az sem biztos, hogy a címét sikerül hibátlanul ide másolnom: „The Influence of the European Cultural Tradition on Origin Myths of Subcarpathian Ruthenians”. A kutató nem kevesebbre vállalkozik munkájában, mint arra, hogy bemutassa: az európai kulturális tradíciók mely motívumai fedezhetők fel a kárpáti régió ruszinságának az eredetmítoszaiban. Talán mondanom sem kell, hogy az érdemi részt a görög mitológiával indítja és nemcsak az Artúr-legendáig és a Kalevaláig jut el, hanem a magyarok számos ősmondája is szóba kerül, mint lehetséges forrás vagy párhuzam. Történelmi távlatból nézve a sok vándormotívum és kölcsönviszony megléte egyáltalán nem meglepő.
Ami viszont döbbenetes: hogy itt él velünk egy nép, és alig tudunk róluk valamit azon túl, hogy szlávok, hogy többségükben görög katolikusok, hogy évszázadokig a magyar államiság keretében éltek, s hogy állandó vita folyik származásukról és nyelvükről: vajon képeznek-e önálló nemzetet-nemzetiséget, avagy csupán az ukránság egy ágának kell tekinteni őket. Irodalmi nyelvük inkább nincs, mint van (a ruszin függetlenségi mozgalom múlt századi szellemi vezéralakjai például egészen egyszerűen oroszul írtak, helybéli kortárs alkotóik többsége pedig már „ukránul” szocializálódott, így ezen a nyelven alkot). Tudjuk, hogy főleg Kárpátalja hegyvidéki részét lakják, hogy jelentős populációjuk él Szlovákiában, Szerbiában, hogy számottevőek emigráns csoportjaik Kanadában és az Egyesült Államokban. No meg, persze, hogy ők voltak a szabadságharcban II. Rákóczi Ferenc hűséges népe. De hogy voltaképpen milyen kollektív tudattal rendelkezik a gens fidelissima, a keresztény hit mellett, alatt, mögött milyen elemi erejű ősiségek rejtekeznek, arról nincs igazi ismeretünk.
Illetve én most már tudok ezt-azt. Mert ha nyelvismeret hiányában elolvasni nem is vagyok képes a disszertációt, sok mindenről mégis kialakult némi elképzelésem. A szerző ugyanis hosszú ideje levelezik velem (négy másik nyelven; és ebben a szlovák még benne sincs…), nem egyszer részletekbe menően beszámolt eredményeiről. És talán nem csupán hálából, nemcsak azért, mert segítettem neki itteni kapcsolatai kiépítésében és első hegyvidéki útjain én kalauzoltam, hanem mert valamiért fontosnak gondolta, hogy engem is beavasson egy rejtett és egyre inkább feledésbe merülő világ titkaiba. Levelein kívül erről az átbeszélgetett hosszú esték is meggyőztek, amikor terepmunkáiból visszatérve Éva finom vacsorával várta és ő szinte egy hangfelvétel hitelességével adta tovább nekünk az oral history éppen begyűjtött darabját. Ilyenkor a súlyos ószláv misztikum és a pogány varázslat keveredve ülte meg a szobát.
De más miatt is emlékezetesek maradnak estéink. Magyarázatai és vitáink orosz, ukrán, ruszin szavai közé alkalomról alkalomra, évről évre egyre több magyar vegyült. Volt időszak, amikor mi hozzá már csak magyarul beszéltünk, ő valamelyik szláv nyelven válaszolgatott. Aztán egyszerűsödött a helyzet. Lassan visszatanulta tőlünk dédapja nyelvét. „Mindazonáltal az archetípusok kialakulásának Young-féle elmélete mutat bizonyos hiányosságokat”. Ez volt az első magyar mondat, amely elhagyta az ajkát. És, ha jól számolom, ez volt a hetedik nyelv a sorban, amelyen ettől kezdve folyékonyan beszélt.
Eperjesen, Szlovákiában született Bella Dolýkova néven. Ereiben szlovák, ruszin, magyar, szász vér csörgedezik, így „von haus aus” otthonos több nyelvben, a csehet, oroszt és az angolt hozzátanulta, gimnazistaként már ezeket is anyanyelvi szinten beszélte. Hát igen, így könnyű kutatni, különböző kultúrákat összehasonlítani.
2001-ben a prágai angol gimnáziumban érettségizett, majd Londonba került, ahol felsőbb tanulmányait végezte, 2007-ben diplomázott kulturális antropológia szakon. Közben egy EU-s ösztöndíjat elnyerve 2005-től a rutén etnikai csoportok eredetmítoszait kutatta előbb Eperjesen és környékén, majd – és főleg – Kárpátalján, továbbá a Vajdaságban. Ez érett most disszertációvá. Elhozta megmutatni. Nekünk és a hegyek fáinak, mint a Nyírő-regény hőse.
Bár a kutatásai révén került velem kapcsolatba, később az irodalom hozott minket közel egymáshoz: kiderült, hogy kamasz kora óta ír verseket. Ezeket kérésemre megmutatta nekem, segített megértésükben. És mivel nekem nagyon tetszettek, jó párat le is fordítottam; hébe-hóba meg is jelengettek különböző (főleg internetes) orgánumokban. (Spanyolnátha, Kistangó, BárkaOnline, Káfé Főnix, Manzárd…)
Itt gyorsan hozzá kell tennem, hogy nem születési nevén publikál. A Dolýkova vezetéknév tipikus szlovák képződmény: a nők nevéhez kötelezően hozzáteszik az -ova végződést. Ugye hallottunk már olyat a hírekben, hogy Hillary Clintonova.
Néhány éve a szlovák parlament olyan törvényt fogadott el, amelynek alapján ez a használati forma már nem kizárólagos. Például a szlovákiai magyar nők, ha új keresztlevelet kérnek ki, hivatalossá tehetik ovátlanított vezetéknevüket. Bella így járt el, így ő most Dolýk, édesanyja viszont továbbra is Dolýkova, mivel a mama nem kért változtatást… S hogy még bonyolultabb legyen a dolog, a verselni kezdő ifjú hölgy a keresztnevét is megváltoztatta, szerinte publikációk fölött a Bellánál sokkal jobban fest a dallamos, poétikus hangzású Arabella.
Én pedig nem tudom úgy leírni a nevét, hogy ne jusson eszembe egy nagyon régi, de meghatározó fontosságú olvasmányom. Pontosan tudom, hogy az Arabella névvel Sütő András Káin és Ábel című, megrázó erejű drámájában találkoztam először. Az Éden csodálatos, de a Biblia által nem ismert, titkos eredetű „csillaglánya” valahogy összekapcsolódott bennem a hegyi bacsáktól mondákat gyűjtő érzékeny lelkű költővel. Így aztán most azon sem csodálkozhatom, amikor azt meséli, hogy az egyik eredetmítosz szerint a ruszinok a csillagokból érkeztek erre a földre.
Ő nem emlékszik rá, én meg nem szólok neki, hogy ebbe a titokba már évekkel ezelőtt beavatott, és én nem átallottam a motívumot Tejmozi c. regényembe beépíteni.

2011. 09. 28.

Válogatott halálaim



Válogatott halálaim


Íróként harminchárom éve foglalkoztat a halál. Leginkább a sajátom. Alighanem költővé is akkor avatódtam, amikor két korai versemben először néztem szembe a megszemélyesített Halállal, aki az első versben kaszáját barátságosan meglóbálva köszön rám – és én ismerősként üdvözlöm. Az Életnek viszont be kell mutatkoznia, őt nem ismerem, s fel is üvöltök, amikor galambjait vállamra ülteti. A második vízió: »tovább

2011. 09. 23.

Az Ung-parti bulváron

Az Ung-parti bulváron


Nem mindennapos esemény, ha az ukrán elnök Ungvárra látogat. Volt is előtte nagy sürgés-forgás, készülődés. Gyorsmunkában csinosítgatták a várost, felmosták a sugárutat, még a kátyúkat is betömdösték, igaz, leginkább csak a várható elnöki nyomvonal mentén. A kátyúkkal számoltak, de a kutyákkal nem… A történtekről, ukrán hírforrásra hivatkozva, legnagyobb kárpátaljai hírportálunk e szavakkal számolt be: »tovább

2011. 07. 29.

Megkeresések



Ki mindenki keresett meg - és mit akart:

Boldog Ung-vidék

Novellát írni kicsit olyan, mint madarat fogni. Csak nehezebb… Észrevétlenül kell kis térben nagyot rugaszkodni, ügyesen utánakapni a tovarebbenőnek, és az utolsó mondattal megmarkolni, mielőtt csúfondárosan csicseregve felszállna a diófa legtetejébe. A macskánk tudja, hogyan kell. Nekem mostanában alig-alig sikerült. Aztán mégis. »tovább

2011. 05. 06.

Mozgó Világ, 2011/4

Egy Lenin-vers története Gyakorló önboncnok vagyok, így számomra soha nem okozott nehézséget szembenézni korábbi, húsz-huszonöt vagy akár harminc-harmincöt évvel ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem tudatosítani kicsi és súlyos hibáimat, apró és nagy tévedéseimet, piszlicsáré vagy „végzetes” mulasztásaimat egyaránt. Magamat elemezve így nagyjából tudom, ballépéseim, netán bűneim közül melyek azok, amelyeken a): leginkább csak mosolyogni lehet; amelyekkel b): érdemes komolyan szembenézni, okulni, tanulságokat levonni belőlük; illetve c): mi az, ami fájdalmas tényként, lelkiismereti problémaként elevenen él bennem úgy, hogy valószínűleg soha nem vethetem ki magamból. Tovább...

2011. 03. 28.

Jegyzeteim a Mozgó Világban

Mozgó Világ, 2011/márciusÚj blogomban is közreadom a Mozgó Világban megjelent jegyzeteimet. A teljes sorozat megtalálható írói oldalamon és komplex blogomban is: Mozgó Világ | Mozgó Világ. Ehavi jegyzetem:

Alla leleplezése
Ideje felfednem az igazságot. Nem mintha a közvéleményt égetően foglalkoztató titokról vagy világra szóló átverésről lenne szó, ám bizonyos irodalmi berkekben mégis tudnak Alláról, neve, versei és naplói megjelentek nyomtatásban, életrajza fent volt a Wikipédián, megtalálja a Google, kritikák és tanulmányok foglalkoztak regényben is megrajzolt alakjával – kilétét mégis homály fedi. S bár ennek eloszlatására senki sem tett kísérletet, szerkesztők, kritikusok, irodalomtörténészek soha nem vonták kétségbe valódiságát, mindenki elfogadta azt, amit közöltünk vagy amit elhallgattunk róla, most mégis úgy érzem, ideje, hogy a titokzatos nőalakról lehulljon a lepel. »tovább