Mint tudható, ez a blog 2006-tól létezik, és mint arra domainja is emlékeztet, a pillangószív keresőszóra az év őszén indított SEO-verseny miatt hoztam létre. Az akkor írt, mára érdektelen posztokat már rég töröltem (ezek leginkább arról szóltak, melyik oldalam hol helyezjedik el a Google-listán), de egy másik pillangószív-webegységem sajnálatos elvesztése miatt máig keseregtem.
Akkor egy jó kis családi domaint regisztráltunk Kolossal, ez alatt építettem a pillangószív-kampány oldalait, s ha a versenyben nem is ez lett a befutó, az innen küldött linkek nyilván közreműködtek abban, hogy favoritoldalam az 5. helyen végezhetett. Később a domain szükségtelennek látszott, megszüntettük, az oldalak elérhetetlenné váltak. Hét év távlatából, most, hogy újra intenzíven benne vagyok a keresőoptimalizálásban, nosztalgiai ébredt bennem a régi oldalaim iránt. Kikerestem a fájlokat az akkor gondosan CD-re mentett archívumból, és több napi munkával egy új helyen rekonstruáltam az érdekesebbnek tűnő szövegeit. Tettem ezt többek között azért, mert most döbbentem rá, hogy én az akkori verseny során találtam fel azt, amiről most egy másik helyen posztot írtam: Kreatív honlapoptimalizálás - Pillangószív.
Az elavult linkektől megtisztított, az ungparty.net alatt rekonstruált rendszer oldalai (kronológia alulról felülre):
| Pillangószív és lepkefing - CÍMOLDAL |
A témát érintő jegyzetem 2006-ból:
Balla D. Károly
Pillangópolitika
Felteszem, az olvasók többsége ugyanúgy nem tudja, mi fán terem a keresőmarketing, mint ahogy három hónappal ezelőtt nekem sem volt fogalmam róla. A mélységes tudatlanság sötétjében tengettem volna hátralévő éveimet, ha nem kényszerít megvilágosodásra egy internetes verseny. A meghirdetés napján a Google keresőbe hiába gépelte be az ember a „pillangószív” szót, a program egyetlen ilyen kifejezést sem talált a világhálón. A versenyben indulók feladata éppen az volt, hogy év végére a saját honlapjuk ne csak felkerüljön erre a találati listára, hanem első is legyen rajta.
A magyar cybersztrádán száguldozó profi honlapkészítők és amatőr bloggerek szakmányban használni kezdték a kulcsszót, kitették weboldalukra, beleírták cikkeikbe, megpróbálták értelmezni, tartalmat tulajdonítani neki. Igen sokan külön oldalakat, portálokat indítottak ezen a címen. A keresőprogram sorra megtalálta mindet, most, október közepén a Google már két és fél millió (!) pillangószíves találatot regisztrál.
A verseny persze öncélú, ám a keresőmarketing komoly dolog. Ha ugyanis valamilyen szolgáltatás vagy termékféleség után kutatunk az interneten, akkor nagy eséllyel a legkönnyebben fellelhetőt választjuk, vagyis azt, amelyiket az élre sorolják a keresőprogramok. Ennek állítólag manapság, az online-kereskedelem elterjedésével, óriási az üzleti jelentősége. Így külön szakemberek foglalkoznak azzal, hogyan lehet egy bizonyos honlapot minél jobb helyezéshez juttatni, miként lehet úgy optimalizálni, hogy a keresőszoftverek „szeressék”.
Nos, ha valakinek pillangószívre szottyanna kedve, most nálam is találhat! Hogy milyen formában? Ehhez a képtelen szóhoz én bizony csak humoros tartalmakat tudtam rendelni weboldalaimon. Alkottam például „népi” bölcsességeket: „Pillangó szívének lárva a pitvara”, „Pillangószívnek nem kell pészméker”, „Gőzkalapáccsal nem lehet pillangószívet gyógyítani”. Utóbb internetes barátaimat is bevontam a játékba, most éppen Petőfi Sándor pillangószíves verseit írjuk…
Ennél is jobb mulatságnak bizonyult politikusok szájába adni a kifejezést. Kell-e mondanom, hogy a Fidesz „Jó reggelt, Pillangószív” címmel hirdetett mozgalmat és a nemzeti összefogást szorgalmazta: „Dobogjon pillangószív tizenötmillió magyar kebelben!”. Tehetett-e mást az SZDSZ, mint hogy tiltakozott a fogalom kisajátítása ellen, amely szerintük liberális értékeket hordoz? Be is jelentették a villamos pillangószívet, ennek persze a pillangószív-villamos, azaz a Pillangino lett a szimbóluma. Az MDF a normális pillangószívért szállt síkra. Mi maradt a szocialistáknak? Hát igen, csupán az elkúrt pillangószív…
Innen egyenes út vezetett az ukrán pillangószívhez. Mostanság minden hírben szerepel: „A Nasa Ukrajina párttömörülést egyetlen érv sem készteti arra, hogy folytassa a széles pillangószívről folyó tárgyalásokat”. Naponta kerül előtérbe hol a válságkezelő, hol a konstruktív pillangószív, a minap pedig Ukrajna cáfolta az Iránba irányuló titkos pillangószív-szállításokat.
De átreppenhetünk Pozsony fölé is: „Száz nap alatt többet dobbant a pillangószívünk, mint a két előző kabineté az elmúlt nyolc év során összesen” – dicsekszik Robert Fico. Bugár Béla pedig megkontrázza: „Száz nap – száz lepkefing!”
Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2006. okt. 14.
Gyakorló önboncnok vagyok, így számomra soha nem okozott nehézséget szembenézni korábbi, húsz-huszonöt vagy akár harminc-harmincöt évvel ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem tudatosítani kicsi és súlyos hibáimat, apró és nagy tévedéseimet, piszlicsáré vagy „végzetes” mulasztásaimat egyaránt. Magamat elemezve így nagyjából tudom, ballépéseim, netán bűneim közül melyek azok, amelyeken a): leginkább csak mosolyogni lehet; amelyekkel b): érdemes komolyan szembenézni, okulni, tanulságokat levonni belőlük; illetve c): mi az, ami fájdalmas tényként, lelkiismereti problémaként elevenen él bennem úgy, hogy valószínűleg soha nem vethetem ki magamból. 