Az az igazság, hogy a jó öreg bdk.blog.hu blogom a maga módján felülmúlhatatlan. Bár a PR-értéke legutóbb 3-ra esett vissza, de mivel ezernél több blogposzt van az archívumában, hatalmas potenciált képvisel. No persze nem lenne ez elég önmagában, de maga a blog és sok posztja külön-külön is optimalizálva van, és mivel évekig ez volt a fő bloghelyem, nemcsak legértékesebb írásaim jelentek ott meg, hanem a rá irányuló linkfigyelem is jelentős volt. Így aztán ez a blog jól jellemezhető azzal, hogy ha írok oda egy posztot egy nem túl frekventált kulcsszavakat tartalmazó címmel, akkor ezzel a címmel az a poszt első helyezett lesz a Google listán (de legalábbis felkerül a főoldalra) - ha mégsem, akkor is elég minimális linktámogatásban részesítenem.
Most például a minimálisnál is kisebb erőfeszítéssel első lettem azzal, hogy asszociációs játék. Nem túl keresett kulcsszó, nem látogatják agyon a posztot, de általános értékét ezért növeli. Ennél is jobban ezek a keresőszavak: watt - volt - amper; pucér nők; Magyarország miniszterelnöke; felnőtt tartalom; boríték címzés;. német megszállási emlékmű; elektromos cigaretta.
Az asszociációs játék pedig nem is itt, hanem ungpartys főblogomban zajlik.
Pajzán verseim hergelték fel annyira a tanerőt, hogy e szavakra ragadtatta magát:
„...nem elég, hogy a nemzeti érdekeket tagadók politikai szekértáborát gyarapítod, vitatod, mi több, gúny tárgyává teszed a magyarság újraegyesítése terén tett erőfeszítéseket és vívmányokat, nem elég, hogy a nemzeti nihilizmus melegágyául szolgáló liberális ideológia mételyét terjeszted – hanem most még irodalmi értékeinkbe és édes anyanyelvünkbe is belerondítasz azzal, hogy...”
...Addig győzködtem a kedves tanárnőt, amíg beleegyezett, hogy leközöljem blogomban magánlevelét. Érdekes volt első reagálása: azért nem megy bele a közlésbe, mert nem akar nyilvánosan megalázni. Rákérdeztem: vagy inkább ő nem akarja nyilvánosan vállalni a vádakat. Talált más érveket: ódzkodik a közszerepléstől, és pártatlan pedagógusként talán nem is illő ilyen élesen állást foglalnia politikai ügyekben. Ha nem illő, mért teszi, kérdeztem. Épp ezért írt magánemberként, barátilag olyan valakinek, akivel hajdanán ugyanannak az egyetemnek a padjait koptatta. De hát ha ez a véleménye – válaszoltam -, ráadásul nem csupán neki, hanem sokaknak, mint erre utal is (és ebben, félő, igaza lehet…), akkor miért ne ismerhessék meg ezt a véleményt ugyanazok, mint akik kifogásolt írásaimat olvassák? Jó, akkor név nélkül, de ígérjem meg, olyan megjegyzést sem teszek, hogy rá lehessen ismerni. Rendben. Se életkor, se tanintézmény, se szaktárgy, se helységnév. Még limerikben se.
A tanárnő "Kedves Károly" kezdetű levele itt olvasható: » » A liberalizmus mételye
